Az első indiai nap margójára…

Margójára? Na, jóóó… nem margó. Egy egész novellát lehetne írni az első nap történéseiről J

Reggel felébredtem, mint, aki kialudta magát. Itt már kelt fel a Nap, de magyar idő szerint valahol éjjel 3-kor járhattunk. Nem is értettem magam: én, aki olyan kis törékenynek mondott, mint a virágszál, hogyhogy nem vagyok álmos. Pár perc kavargás után jobbnak láttam feladni a számolgatást és inkább az érzékeimre hallgatni: kialudtam magam? Ki. Akkor pont J Tök mindegy hány óra van otthon!

Kivártam a reggeli időt, majd felmentem az ötödik emeletre. Gondoltam, hogy egy légkondis étterem fog rám várni. Hát nem! Mivel éjjel állítólag esett, India megtisztelt azzal, hogy ma különösen meleg volt és különösen magas lett a páratartalom. Hurrá! :D

Ezt csak később tudtam meg, de amint felgyalogoltam az ötödikre, megcsapott India igazi levegője: és AKKOR tudtam meg, mit jelent szó szerint 3 másodperc alatt totál leizzadni :D

Körbenéztem: a kilátás természetes volt! Ezt a jelzőt használom, mert engem Pestben a sok beton-aszfalt-kő zavar… imádom a természetet és annak közelségét. A kilátás tehát magáért beszélt… ha valami, akkor természet az volt. A maga pompájával, erejével, illataival és puhaságával.

Odamentem a nénihez, aki a reggelit kínálta. Hát, nem titkoltam, hogy fogalmam sincs mi micsoda… kivéve a toast kenyeret és a tojást :D Bár, utóbbira is csak tippeltem, hogy hátha ez az! J

Összeállítottam magamnak valami jónak tűnő kombót. Amiből először szedtem, nagy bátran, arról elárulta a néni, hogy azt csak óvatosan… azt tésztával szoktuk és csak keveset. Hm… mit nekem spicy, gondoltam magamban. A nagyobb problémát a folyadék jelentette. Tele volt lékkel és limonádékkal az asztal, ill. friss gyümölcsökkel. Az összeset végigkóstoltam volna, de mivel a doktor néni Pesten megmondta a tutit, ami kb. abból állt, hogy ezek egyenesen az ördögtől származnak, fehér ember létemre meg se forduljon a fejemben, hogy eszem-iszom belőlük L

Na, jó. Gondoltam magamban egy korábbi boszniai utam után (és nem, továbbra sem az országgal volt baj! J Boszniát szeretjük!), mikor is szó szerint a folyó forrásából ittam és utána 1 hétig beteg voltam, nem hiányzik még egy ilyen hasmars. De mivel bátor vagyok és Dubajból hoztam egy liter skót viszkit… a tejes kávét megengedtem magamnak.

Próbáltam ledőlni, mikor Rockey rám írt, hogy már úton, mindjárt ideér hozzám. Hm, gondoltam ok, addig leugrom a bolba, de előbb veszek fel pénzt!

HÁH! Na, ez nem úgy megy, mint ahogyan gondoltam kislány :D

Először is meleg, déli, párás levegő, hmmm… majd rádöbbentem, hogy ok, hogy 400m-re van az ATM, de nincs járda! :D És nem kell érteni az indiai közlekedést. Szóval elindultam, hogy majd csak lesz valami. Na, akkor, kicsit alábbhagyott az amazon lélek bennem, de odataláltam a bankhoz. Megkérdeztem, hogy bocsi, de hol tudok felvenni pénzt. Átirányítottak az ATM-hez. Kár, hogy nem lehetett fotózni! Nem hittem el, hogy abba az automatába és behelyezem a kártyámat… :p Sőt mit több! Még a PIN kódomat is képes vagyok beütni… Olvastam már hackerekről könyvet… az ilyen helyek számítottak aranybányának… de Anikó éhes, Anikónak nincs pénze, Anikónak melege van, szóval letojjuk a standardokat.

A kártyám 2x vissza lett utasítva. Na, gondoltam ok. Majd jön a segítség.

Örültem rendesen, mire visszaértem a hotelhez. Rockey nem sokára meg is érkezett. De addigra már annyira elfáradtam a melegtől, párától, mégsem elég alvástól, szomjúságtól és éhségtől, hogy bezuhantam a kocsijába és annyit mondtam: water, meal and AC (azaz klíma) please! :p

Illik-nem illik ilyen nyersen fogalmazni barátnak, nem igazán érdekelt… akkor úgy éreztem, hogy vagy most esem össze vagy… de nagyon kedves volt. Miután mondta, hogy az arcodra van írva, ha rosszul vagy, csak mondjam milyen éttermet szeretnék. Én meg gondoltam magamban tök mindegy, csak kaja legyen és palackozott víz! :D

Kb. 15 perc után egy helyi szendvicsezőbe tévedtünk. Finom volt, de előkaptam a szőlőcukromat és imádkoztam az életemért… Isten és a sok földi cica-helytartója megsegítettek J

A felét bírtam megenni az „ebédnek”, mondta, hogy csatlakozik a legjobb barátja, Sujo is. Elvinne városnézésre. Akarom? Hááááát…. hogy a jó … persze! :D Nem! :D Mondtam, hogy akkor vagyok hajlandó menni, ha kocsiból nézzük meg és kész! Bocs. Bunkó vagyok lehet, de épp az életért küzdökJ

Közben elmentünk, hogy vegyünk fel nekem pénzt. Ez is megért egy misét… J Az ATM még viccesebb volt, mint az előző. De ami utána jött… Rockey beugrott egy helyre. Be akartuk váltani a dirhamomat. Moneygramm volt kiírva. Ok, azt ismerem. Király lehet a hely. Majd visszajött, hogy ennyi meg ennyiért váltanak, de ilyen-olyan árfolyam, a másik messzebb van. Jó lesz ez? Jó! Persze. Csak had aludjak :D

Behívott maga után, majd személyi, útlevél elő. Áh, mégsem. Miért, kérdem? Mert csak az indiai jó. Oh, kérem, szerbbel még szolgáltam volna, de ha csak az indiai jó, akkor csak az a jó! J

Közben körbenéztem… mást nem tudtam tenni, csak mosolyogni… kérdezte Rockey mit mosolyogsz ennyire? Mondom alig hiszem el, hogy én tényleg itt vagyok.. ha nem velem történne, azt mondanám ez egy film. Kérdi miért? Mondom hát csak azért, mert itt MINDEN ellent mond az EU szabványainak, szabályainak, de az ÁNTSZt is bevehetjük a buliba… leginkább azt mondanám, hogy Jugoszláviába érkeztem, kb. az 1960-as évekbe! Kérdezte, hogy és azóta hogy néznek az ottani irodák? Rosszabbul? Mondtam, hogy hát, Rockey… sajnos igazad van :D Tényleg rosszabbul.

Aztán kb. 20 perc papírmunka után jött a hölgy, rózsaszín száriban, hogy akkor itt és itt és itt meg itt, ja meg még amott is írjam alá! Akkor vettem észre, hogy lefénymásolták az irataimat… (csak ennyire voltam fáradt). Kérdezte Rockey, hogy tudom-e milyen hely ez? Kiderült, hogy egy kb. BÁVnak megfelelő helyre vitt, ahol aranyat vesznek és adnak érte pénzt… vagy váltanak, ha arról van szó :D

A koszt, a káoszt inkább meg sem próbálom leírni. A leginkább csak azon lepődtem meg, amikor a mellettem levő helyről kijött egy ott dolgozó hölgy mezítláb (!) és hozta a telefonját tölteni. ??? :D Ok, elengedem… itt nem lepődöm meg semmin. Az EU-s szabványokat rég lecseréltem az út előtt a jugoszláv gyerekkor nyújtotta néha indiához hasonlító élményekre :D

Pénzváltás pipa. Király. Sujo mégsem jön. Elmegyünk akkor az ajurvéda kórházba? Csak, hogy bemutassalak. Fogadnak ma. Pff… gondoltam magamban én sem fogok ma pihenni. De ez még semmi ahhoz képest, ha mondjuk friss anyuka lennék. Állítólag ott is luxus a pihenés és az evés :D

Visszamentünk a hotelhez, közben helyrejöttem és egy idő után Sujo is megérkezett.

Majd hármasban elmentünk a kórházba. Kár, hogy nem fotóztam… talán legközelebb. Nem mondanám meg, hogy ott bármilyen minőségi (nem, hogy gyógyító!) munka folyik.

Az egésznek volt egy titokzatos, szellemi hangulata…

Fogadnak! Hm…. gondoltam magamban az igen! Mert kihez jöttünk? A királynőhöz? A fiúk még viccelődtek is, hogy nem veszik fel a telefont, mert valszeg nem fizették ki a számlákat és rám várnak :D

Felmentünk, díszkísérettel. Egy kevésbé kedves, de annál szigorúbb nénin fogadott egy kb. katonatisztnek kinéző „szolgálóval” J Utóbbi a papírmunkát végezte.

Gyorsan megbeszéltük 5-en, hogy ki vagyok, mit akarok és, hogy komolyan ezt akarom? Majd kezet fogtunk, a fiúk és én is elraktuk a névjegykártyát, hogy akkor holnap jelentkezünk.

Kifelé menet pedig megegyeztünk, hogy Anikó éhes… ki gondolta volna J És Sujo elvitt egy helyi étterembe. Ahol kb. az indiai „szegedi halászleves”nek megfelelő „must try” dolgot ettük. Ne kérdezzétek a nevét, úgysem tudom.

Végül megmutattam a fiúknak a hotelt, rájöttek, hogy ők is akarnak itt szobát bérelni :D majd elköszöntünk egymástól.

Én meg elkezdhettem végre dolgozni is J Bezony, mert azt is bevállaltam, jó munkásemberhez illően J

Este, már valamivel bátrabban merészkedtem ki az utcára, egészen a szemközti boltig! És bátran kérdezgettem, hogy mi micsoda… meg lettem bámulva, ennek örültem! J Lehet fura, de erre számítottam korábban, de tegnap valamiért a reptéren nem láttam a merev tekinteteket J

Most megkaptam, nyugtáztam, Anikó nyugodtan mehet aludni J

Mára ennyi, bezuhantam az ágyba… J

Jó éjszakát Magyarország! :)

Mert egyedül, nőként, a déli hőségben pénzért menni jóó :)

Az ottani "BÁV" színhelye :D

Cuki, nem? :)

A fiúk ;)

"Mi" :)

Hej, de megyünk majd mulatni!... :) avagy, mert a nemzetközi valutavilágban István a király :D

(Bocsi Isti... ;) )