Nem gondoltam volna, hogy 1 napra kb. 1 hétnyi történés fog jutni Indiában... :)

Rockey minden nap gondoskodik rólam... mivel tegnap nem ért rá, értem küldte Sujo barátját és annak egy kolléganőjét. Megkérte őket, hogy vigyenek el valahova a városba.

Addig rendben volt, hogy megyünk, de, hogy hova, azt nem sejtettem. Megkérdezte, mihez van kedvem, enni-inni szeretnék, esetleg várost nézni? Mondtam, hogy a gyomrom ismét próbára tesz, úgyhogy kajára gondolni sem bírok. Legszívesebben valami fertőtlenítő alkoholt innék, de azt ugye itt nem lehet. Esetleg (csak, hogy tipikus döntésképtelen nő legyek :D), ha lehet hozzá pár falatot enni, az jól jönne.

Mondta, hogy de, lehet itt is alkoholt kapni. Akkor olyan helyre megyünk.

A bő 20-25 perces út után megérkeztünk egy magas épület bejárata elé, ahol biztonsági őrök nézték át a kocsit. Tiszta Röszke-Horgos érzésem volt... :) Aztán felhajtottunk egy főbejárathoz, ahol szintén biztonsági őrök fogadtak, illetve jó pénzért átvették a kocsikulcsot és elvitték parkolni.

Miután kiszálltunk, mondtam Sujonak, hogy úgy érzem alulöltöztem... :s :) Egy biztonsági kapun is át kellett mennem, motozás meg minden. Hmmm... nice, gondoltam magamban. Ismét egy filmben érzem magam.

Beléptünk a hotel halljába... pompa, gazdagság... elegancia. Hirtelen nem is tudtam hol vagyok: Indiában vagy már hazaértem... esetleg New York egyik 5*-os szállodájában.

Kérdezte Sujo, hogy érdekel-e a kinti medence vagy inkább a tetőre menjünk meginni valamit? Én meg bámultam, hogy "kinti medence?? tetőtéri terasz?? :o Ok... akkor kezdjük el ismét élvezni az életet... :D

És ekkor kezdtek el remegni a lábaim, mivel kb. 3 óta nem ettem és már 10 elmúlt. Mégiscsak kell valami kaja... imádkoztam, hogy ne essek össze, míg felérünk és, hogy ne lássák rajtam, hogy kész vagyok.

Mindenre igent mondtam, csak haladjunk fel és kapjak enni-inni :)

A kilátás... szokatlan volt. Elsőre azt várná az ember, hogy lélegzetelállító. A maga nemében az volt. Csak az európai racionalitás egy fénypompában úszó tájat várna... helyette itt-ott kivilágott épületeket és a "backwaters" azaz tengerből visszahúzódott kis folyócskáknak az árnyait lehetett látni.

És ott dolgozik valahol Rockey, mutatott balra a távolba. És arra laksz te. Hát, teljesen összezavarodtam és csak a kajára tudtam gondolni.

Rendeltünk, "órák alatt" meg is érkezett a süti, csirke és Heineken! :) Életemben nem örültem még ennyire sörnek! :D Mondtam, hogy Isteneeeem.... végre hazai ízek! És hiába rosszalkodott a gyomrom egész nap, hiába voltam hulla fáradt, a 0,65-ös sörből bevedeltem fél litert... Sujo a végén viccelődött is, hogy akkor ezen a csíkon végig tudsz menni? :)

Teljesen le voltam nyűgözve a kiszolgálástól, kajától és a társaságtól. A kolléganő is beszédbe elegyedett velem. Kiderült csak 300km-re lakik, de olyan akkcentust használ, amit Sujo már nem értene meg. Kicsit tanítottak malajalamul, az első mondatomat már össze tudtam rakni :D

Egy remek estét töltöttünk el, majd egyszer csak Sujo felállt, kezet fogott velem és azt mondta:

"Happy Valentine's Day, Anikó! :) " Majd a lány is... ránéztem az órára, éjfél volt, 2018. február 14. :)

Ráírtam Rockey-ra is, hiszen hiányoltam a társaságból. Stílusosan 00:01-kor kapta tőlem az üzenetet.

Kérdeztem, hogy dehát nem csak a szerelmesek napja ez? Mondták, hogy nem. A barátoké is és azoké is, akik szeretik egymást... hmm. :) Jól esett a kedvességük :)

11ig volt nyitva az étterem, így hát éjfél előtt kicsivel elindultunk :) A számlát nem én fizettem, de elég kellemetlenül éreztem magam, mert csak  sör volt több, mint 2.000Ft... a csirkét is a legnagyobb gonddal válogatták össze... nem indiai fűszerezésűre :)

Elmentünk a mosdóba és pár percre hazaértem... a szokásos Tork szappantartó, kéztörlő... EU-szabványos csap... Istenem.... :) azért ez néha hiányzik :D

Illetve érdekes volt, hogy most én voltam az, aki bámult: a hotel vendégseregét. Sujo kérdezte, hogy az a nagy társaság milyen nyelven beszél? Holland, válaszoltam. Először azt hittem németek, aztán angolt hallottam, szóval holland :D És elég szőkék és fehérek ahhoz, hogy tényleg hollandok legyenek :D

És valahol büszke voltam magamra, hogy én azért kicsit jobban kipróbálom Indiát, mint ők. A hotel ugyanis eléggé EU-komfort volt. Bármit megkaphattam volna, amit otthon egy itallapról rendelni tudok.

Hazafelé megkérdeztem, hogy feljönnek-e hozzám. Mondták, hogy persze. Így sikerült majdnem 2-ig még viszkizni egyet. Egyikünk sem volt álmos, a társaság jó volt... miért ne maradtak volna :)

Miután elmentek, Rockey válaszolt az üzenetemre, chateltünk picit, majd fél órát telefonáltunk. És akkor ez még nem a "hogyan és miben segíthetek neked" téma volt. Csak cseverésztünk.

3-kor aztán elköszöntünk és elmentem aludni. Fél 9-kor felkeltem.... és láttam, hogy írt, majdnem reggel 8-ra ért haza a munkából... megírtam neki, hogy aludjon csak, majd megoldom a mai napom. Ugyanis mára volt megbeszélve, hogy elmegyek az ajuvéda kórházba, ahol pár dolgot meg tudnék tanulni.

Le a kalappal előtte... szinte azonnal válaszolt, hogy mit, hogyan, merre csináljak, mikor vagyok készen. Ha még nem használtam az Ubert, akkor hívjam fel, segít autót rendelni... és utána néz, hogy tudná-e ő fizetni, ha esetleg úgy alakul... 1 órával később felhívtam, pontról pontra segített, majd mondta, hogy nem tudott pénzváltó srácot küldeni a hotelhez (ha már nem tud elvinni pénzt váltani, mert az itt nem olyan egyszerű, mint otthon, akkor odarendel a hotelhez egy pénzváltó srácot...), de itt a cím, árfolyam, mennyit kéne kapnom, mennyit vonnak le... fotó és google maps infó a helyről...  Ismét le voltam döbbenve... a hab a tortán az volt, mikor mondta, hogy meg is oszthatod velem, hogy hol jársz az Uberrel és akkor tudlak követni!

A végén én mondtam, hogy ok, tegyük le, mert nekem van lelkifurdalásom, amiért még mindig nem alszol, hanem engem pesztrálsz... :)

"Lefektettem" hát, aztán kicsit kalandosan, de eljutottam a kórházba.

Fogadott az orvosnő. Akkorra már a melegtől, nem alvástól annyira fáradt voltam, hogy csak a túlélésre hajtottam. Ismét elfogott az "én lehet itt összeesek... mindegy, kórházban vagyok. Jó helyen. Ráadásul ajurvédikusban... a gyógynövények és pihenés majd helyrerak. Nyugi!".

Végül vízzel, szőlőcukorral és némi keksszel túléltem az első órát. Majd ebédszünetet kértem. Kikísértek az "étkezőbe", ahol egy autista kisfiúval eédeltem. Ő mezítláb, kézzel ette az ebédet, amire rá sem bírtam nézni, annyira fűszeres volt :) Körbenéztem, hogy mégis hol vagyok. Erőss Zsolt könyvének történetei jutottak eszembe... amikor leírta, hogy a Himalája környékén milyen körülmények fogadták, Hogy az ember az első pár napban még küzd, de végül megadja magát a szubkontinensnyi országnak... :) behódol a szervezet, "átáll"... és feladja az Európában hagyott beidegződéseket.

Így tettem én is és ismét a szabadkai piac jutott eszembe... és, hogy nem zavar, hogy előtte 1,5m-re egy döglött csótány feküdt a földön vagy, hogy minden csupa kosz volt... és meg kézzel eszegetem a szendvicsemet. Csak az számított, hogy kaja és végre nem indiai fűszerezésű :D

Míg ettem, azon gondolkodtam, hogy vajon tényleg 3 ország keveredik most bennem? Jugoszláviában születtem, ott éltem 15 éves koromig. Majd "magyar" lettem... másik kultúra, más szokások. Aztán ugye EU lettünk... német cégnek dolgozom, családom egyik része Amerikában él... vajon sorsszerű, hogy Indiában félig otthon érzem magam?

A gyerekkoromat juttatta eszembe a környezet, a mentalitás, az emberek közelsége és kedvessége. Az, hogy (és itt most lehet elvesztek pár olvasót, bocsi :s :)) nem a külcsín számít, hanem az, hogy mit tudsz, milyen ember vagy belülről. Igazán! A belső értékek. Ezt nagyon furcsáltam Magyarországban, mikor 15 évesen átjöttem. Fura volt. Az emberek számomra felesleges udvariassági köröket futottak. Egy idő után pedig elkezdtem követni, hiszen beilleszkedni akartam vagy mi a szösz :) Aztán szépen lassan, hozzászoktam.

És itt, Indiában ugyanazt az őszinte közelséget érzem, mint otthon, Jugoszláviában. Hamar leszel barát, mindenben segíted a másikat, ha igaz barát vagy... és az igazi barátod barátja a te barátod is... Sujo mondta, hogy mesélt neki rólam Rockey. Kérdeztem mit: "Jó ember!" és ebben elég sok minden benne volt :)

 (Ha már a jó embernél tartunk... Sujo hozzátette, hogy Rockey rászóllt, hogy óvatosan vezessen, ha engem visz, mert érzékeny a gyomrom... :) erre már nem is mondtam semmit... ilyen mélységekre kiterjedő vendégszeretet még sehol nem fogadott! :)

Szóval, ez is cicalányt próbáló nap volt... de este, miután bezuhantam az ágyba, Sujo rámírt, hogy "Hogy vagy, mit csinálsz este? Rockey-val beszéltél ma?..." szóval nem hagytak egyedül :)

....

Boldog Valentin napot Magyarország :)

A kinti medence... :)

Az étkező