Kicsit Carrie Bradshaw-nak érzem magam... aki esténként a hálójában, az ágyán csücsülve, szemüvegben (mert úgy nagyon menő és intellektuális:) ) nekilát a napi gondolatait bitekbe vésni, nem tudván kik ülnek a háló másik oldalán.

Nagyképűséget félretéve: ugyan jártam mini-újságíró tanfolyamokra, de soha nem írtam még blogot és nem is nagyon olvastam. Megtehetném ugyan, hogy utánaolvasok, hogyan csinálják "a nagyok", de nem teszem. Helyette magamat adom és bízom abban, hogy a természetességnek ereje van :)

Bele is kezdek hát...

Aki ismer, tudja, hogy a repülés pár éve finoman szólva nem tartozik a kedvenc hobbijaim közé. De nyáron találkoztam egy olyan lehetőséggel, aminél azt éreztem: nem tehetem meg, hogy ezt kihagyom!

Minden baráti tanács, csillagállás és megérzés azt súgta: menjek és igenis győzzem le a félelmem az utazással kapcsolatban!

Így hát 5 hónapja elkezdtem szervezni egy utat egy olyan területre, ahová csak álmaimban, valahol a gondolataim hátsó fiókjában gondoltam, hogy egyszer, talán, majd, a távoli jövőben eljutok... nem gondoltam, hogy a távoli jövő már 2018-ban eljön:)

Egyik ismerősöm egyszer azt mondta: az utazással megismered valódi önmagad! Meglásd, mire visszatérsz, sokkal több mindent fogsz tudni magadról, olyan dolgokat is, amelyekre soha nem is gondoltál.

Ő ezt az utazásra értette... én azonban már előtte is megtapasztaltam az önismeret előszelét... jó pár dolgot "kéretlenül" is megtudtam magamról:)

Mint például azt, hogy én, a mindig szorgos, pedáns "tanuló", aki mindig meg akart felelni az elvárásoknak,  határidőknek, olyan szinten tudok nem kívánatos dolgokat halogatni, hogy azt tanítani kéne... :)

Vagy például azt, hogy hihetetlen hányszor vagyok képes újragondolni valamit egy fontosabb döntést előtt: biztosan jó lesz, biztosan ezt akarom, biztosan jól fogom csinálni, biztosan-biztosan-biztosan?... :)

És "sajnos" arra is rá kellett jönnöm, hogy bizonyos szituációkban elég merev tudok lenni... úgyhogy ez az út kapóra is jön ennek fejlesztésében. 2 olyan országba megyek ugyanis, ahol a német, előre kiszámolt, "párhuzamos-merőleges", mindent tudunk előre szabályok nem igazán érvényesülnek...

2 dologra számítok ezzel kapcsolatban: vagy fel akarok majd ülni az első gépre, ami hazahoz vagy átadom magam a hely szellemiségének és megtanulok ellazulni, a sorsra bízni magam... Remélem az utóbbit fogom választani :)

De még itthon vagyok, úgyhogy addig marad a már jól ismert cetli, a jól ismert "to do" pontokkal... :)

Napi státusz:

• a bőrönd bepakolás: 80%
  
• a hit, hogy valóban megteszem és elutazom: 15%
• izgulás szint: 20%
• hiszem, hogy végül is minden rendben lesz és jól fogom magam érezni: 35%

Köszönöm, hogy elolvastatok!

Jó éjt mindenkinek! :)

Kép forrás: bien.hu