Jó reggelt mindenki!
Amint a cím is sugallja, egy kemény nap talán még keményebb éjszakáján vagyok túl.
Szerintem az időeltolódás, az este 9-kor megivott zöld tea, a sok történés, de legfőképp a bizonytalanság és éhség kombó az, ami nem hozta meg az álmot a szememre.
Életemben nem forgolódtam 5 órán át... Komolyan, egy pszichológiai tanulmányt megérne az a gondolat sorozat, ami átfutott az agyamon ezen 5-6 óra alatt... :)
Nevezetesen az összes (még gyerekkori!) félelmem (is!), bizonytalanságom beköszönt az ajtón.
Az, hogy mi lesz, hogy lesz, és itt most nem a "jaj, szorít a gyémántcipő" esetére gondolok, hanem arra, hogy 5-6x megpróbáltam pénzt felvenni és a kártyám elutasították. Kb. 7.000Ft volt nálam, amit még Rockey-tól kaptam. Ez az össz vagyonom Ázsiában, hiába van pénzem a bankszámlámon.És éhes vagyok...
Hogy nem tudtam merre van egy bolt, egy étterem, egyáltalán merre induljak, hova érdemes. Mit ehetek, mit nem, ne egyél gyümölcsöt, nyerset, mosottat, nem mosottat... és ez a sok félelem és tiltás oda vezetett, hogy elegem lett!
Éjjel 3-kor nem a világ legkellemesebb dolga egy szobában, éhesen, kevés pénzzel azon agyalni, hogy na most akkor bevállallok egy esetleges gyomorrontást vagy legyengülök és éhezem, megfeszülök.
Egyik, már Indiát megjárt ismerősömre rárírtam, hogy ő mit tenne a helyemben. És végül úgy döntöttem:
basszus, nem élhetek folyamatosan a félelmeim korlátai között, mert itt szó szerint elfogyok akkor...
Szinte éreztem, ahogy ezen az éjszakán megszültem valamit... vagy letettem valamit... még pedig a szorongásra való "kényszert", azt, hogy jobb félni, mint megijedni. A francokat! Az örökös félelem még rosszabb! Mert lebénít! Megfojt!
Valamikor éjjel 3-kor elaludtam... majd reggel felmentem reggelizni. Csak a dinnyelé volt az, amit ismertem... (értitek: dinnyelé = frissen facsart, "még véletlenül se igyon ilyet", lédús...). Egy életem, egy halálom... éhes vagyok. Energiára van szükségem. Megkérdeztem, hogy van benne víz? A hölgy azt hitte nem ismerem a watermelon (angolul dinnye) szót és mondta, hogy nincs benne water (víz), csak watermelon :)
Adjon! 2 kupicával is... aztán lesz, ami lesz... :p
A többbi kaját nem ismertem. Nem is akartam... az ösztöneimre bíztam. Lesz, ami lesz. Nem érdekel miből van és mennyi a kalóriatartalma...
Majd nekivágtam az útnak... a recepciós srác azt mondta, van itt sok bolt és 600m-re egy 4 csillagos étterem, ahol adnak svédasztalos ebédet.
No, hát akkor hajrá Anikó! Elindultam. Ugyanúgy félve, mint tegnap, de nem volt más választásom... És tényleg, láss csodát: voltak boltok. Kisebbek, nagyobbak. És majd elsírtam magam, mikor megláttam egy supermarketet....! Istenem, vééééégre! Lehet életben maradok, gondoltam magamban.
Bementem. Coconut víz... hm... víz? Csapvíz? ... és jöttek a gondolatok. De nem akarok még egy olyan éjszakát, mint a tegnapi, úgyhogy beraktam szépen a kosaramba... kiderült van kézfertőtlenítőjük is és kb. minden, ami otthon is kapható. Hála a jó Istennek... :)
Kekszet akartam venni és mi fogadott? Rostdús! Alacsony kalóriatartalom! Kevés cukorral! Gyorsítja az emésztést!.... Neeeeem! :D Én zsírosat akarok! Magas kalóriatartalmút! Olyat, ami lassítja az emésztést... :p Anorexiás koromban kellett volna Indiába jönnöm... a fogyás meglett volna gyorsan és utána rájöttem volna (szintén gyorsan), hogy nem akarok 55-56 kg vagy annál kevesebb lenni!
Úgyhogy kínomban mosolyogtam és levettem a "leghízlalóbbnak" vélt csomagolást :)
És ami kb. életmentő volt: megpillantottam az india reggeli zacskós zabkását! "Lassú felszívódás", "Egész napos energia", ezazzzzzz! Vettem rögtön 4 zacskónyit...
A pénztárnál is szerencsém volt... elfogadták a kártyámat! Gond nélkül.
Majd, miután visszanyertem egy kis reményt, hogy talán életben maradok... készítettem pár fotót :)
Íme:
Most már nem félünk annyira a gyaloglástól :)
Mindenkinek a szabadkai piacon kellene felnőnie, aki Ázsiába utazik... :)
Igaz még csak pár napja vagyok itt, láttam pár dolgot, ami nem EU-komfort, de nekem ezzel, eddig semmi bajom. Sőt! Kicsit otthon is érzem magam :p :D Nem hiába... lehet Tito pionírjait tényleg az életre edzették... ? :)
Amikor picit visszatért a remény... :)
Zsákmány
A kedvenc épületem
Szépség :)
Vásárlást követően
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
