Másnap reggel pihe-puha kényelmes ágyban ébredtem. Megvolt a 8 óra alvás, még csodálkoztam is, hogy semmi bajom. Míg ki nem keltem az ágyból :) mindenhol izomlázam volt. (Az aerofóbia miatt.)
A német kollégák véleményével ellentétben, a hotelben a németeknél megszokott reggeli várt.
Azaz Nutella, Teekanne teák, finom margarinok, felvágottak, német kávék… :)
Tiszta jókedvvel és a kis hátizsákommal indultunk el a kollégámmal a munkahelyre. Elsuhant mellettünk egy beogradi autó… hm, ez szép. Majd észrevettem, hogy a hátam mögött tamilul, hindiül vagy malajalamul beszélgetnek. Hátranéztem, 2 indiai jött mögöttünk… elmosolyogtam J hát, kell ennél több? Ismét megállapítottam, hogy ez a hely tényleg Wunderland :)
Majd megérkeztünk a helyre, ahol kb. 10 éve, az előző barátommal jártam már. Foszlányok felvillantak, hogy mikor, hol sétáltam már. Akkor még nem sejtve, hogy egyszer én jövök majd ki ide munkaügyben.
Az akkori nagy épületormok most nem tűntek olyan nagynak és félelmetesnek. A portás bácsi szerintem erősen nyugdíjas korosztály volt. Szegény nem állt a helyzet magaslatán. De azért kb. 10 perces egyeztetés és „igen, tényleg kollégához jöttünk és tényleg várnak és tényleg-tényleg” után bejutottunk a megbeszélés helyszínére.
Az eddigi német üzleti utakkal ellentétben, meglepődve tapasztaltam, hogy mertem kérdezni, mondani, ha valami nem volt világos, akkor azt ismét elővenni, ha már szünetre volt szükségem, akkor azt jelezni. Mertem velük másról is beszélni, privát dolgokról is társalogni. És ami a szakmai témákat illeti, ott is meglepődve tapasztaltam, hogy nem volt már olyan nehéz felfogni az összefüggéseket. Ami a legnagyobb meglepődést váltotta ki belőlem: értettem a németet! A 4 nap alatt összesen 10 szót írtam fel, amit mindig hallok, de sosem tudom mit jelent.
Az ilyen, naphosszat tartó idegen nyelvű megbeszélések azért általában kiszívják az ember erejét. De a nap végére nem is voltam annyira fáradt, mint vártam. Jó érzéssel könyveltem el, hogy lehet, emiatt számítok már a szakmában szeniornak?
Este, az iráni származású kolléga meghívására elmentünk egy perzsa étterembe. Maga az oda út is nagyon szép volt, zöld környezet, csendes részek, meghitt kávézók, de az étterem felülmúlta a várakozásaimat: igazi pazar, perzsa környezet. Azaz finom kelmék, selymek, gyertyák, színes lámpák fonata lógott le a plafonról. Kellemes zene és kedves kiszolgálás.
Egy csirkés-bárányos salátát választottam, perzsa teával.
Életem eddigi legfinomabb salátája volt! Jószerivel faltam a salátaleveleket, annyira finom volt a rajtuk levő ecet és olajok összhangja. Vacsora után a borlapot nézegettem és megtaláltam az étterem legdrágább borát: 1.200 euró, 1982-es évjárat J Hát, nem hiába. Ez az évjárat tényleg jó ;)
Majd végezetül egy ház ajándéka rövid itallal zártuk az estét, ami vodka volt perzsa gránátalma sziruppal :)
Utolsónak tervezett napunk reggelén ismét egy szerbiai kamion és pár indiai emelte a hangulatom :)
Egy utolsó egyeztetéssel telt délelőtt után, indiai ebéd fogadott a kantinban :)
Majd elindultunk az állomáshoz, ahonnan a reptéri buszt vártuk. Meleg volt, 13 óra, 10kg-os csomag. Mivel nem a Himalájára készülök túrázni (még :) ), nyűgös voltam. Számolgattam a perceket, hogy mennyit kell még kibírnom a napon. Aztán jön a busz, reptér, repülő, taxi, lakás… mind légkondis. Már csak pár óra és otthon vagyok. Aztán jöhet a várt pihenés.
Feladtam a csomagom és átfutott az agyamon, hogy vajon mikor látom újra.
Majd sétálgattam a duty free shopban, végül leültem a budapesti járat kapujához. Nézegettem az induló járatokat. Megláttam egy „cancelled” feliratot. Átfutott az agyamon, hogy mi van, ha a miénket is törlik? De elhessegettem a gondolatot. Ott ücsörögtem 1 órája, mikor fekete felhők gyülekeztek és alig láttam a horizontot.
Barátnőmnek még meg is írtam, hogy hát, inkább most legyen vihar, mint felszálláskor!
20 perccel az indulás előtt viszont kaptam egy levelet: „Flight cancellation!” :o Felhívtam kollégámat, hogy ő látta-e? És akkor most mi van?
És akkor onnantól kezdve még volt 23 óra, mire végül is tényleg felültem a budapesti járatra… :)
Csak akkor ezt nem tudtam. Telefon az utaztatására, hogy akkor most mi a teendő? Melyik kolléga van bent, felveszi-e a telefont, stb.
Ezek után egy röpke 4 órás sorban állás után tisztázódtak a dolgok… szerencsénk volt végig!
Amikor épp beálltunk volna a kb. 300 fős sor végére, odajött két ember, hogy akinek a járatát törölték, kövesse őket. Átvezettek minket egy másik sorba, ahol kb. 3000 ember várakozott összesen!
És mi kb. az első ezerbe kerülhettünk ezáltal… 2 óra sorban állás és vacsora nélkül mondtam a kollégámnak, hogy najó, én kiállok a sorból és leülök. Ha szeretne cserélni, intsen!
Kinéztem egy jó kis helyet, leültem. Elnéztem jobbra, megláttam azt a srácot, akivel már 3-szor találkoztunk addig. Volt egy érzésem, hogy odajön. Reméltem, hogy nem, mert hulla voltam.
Aztán leült mellém egy kérdéssel: „Te hova utaztál volna?”
Én meg legbelül: „Neee… újra jópofizni meg németül beszélni… :p Najó, végül is mindegy. Már úgyis kezdem megszokni a nyelvet.”
Végül állítólag 2 órát beszélgettünk. Megtudtam, hogy farmja van, állatokat tenyészt, állandóan dolgozik, úgyhogy már vágyik arra, hogy élvezze is az életet. Minden nap meditál, igyekszik elcsendesülni, ha csak lehet. Kiélvezni az ízeket, illatokat, hangokat. Tavaly elrepült Bankokba 12 napra, a SIM kártyáját otthon hagyta. Elég volt neki az állandó rezgésekből. Megértem.
Majd a kollégám intett, hogy mindjárt sorra kerülünk. Onnantól még fél óra sorban állás volt, de ott is szerencsénk volt: az ügyintéző magyar származású volt :) és kérte, hogy had beszéljünk magyarul, hogy gyakorolja a nyelvet. Hát, jó. Rajtam nem fog múlni! :)
Majd kaptunk 2-2 taxi vouchert és egy elég menő szállodai szobát, vacsorával és reggelivel, kései ki checkolással. Szavam nem volt. Mindemellett a Lufi kikészített kb. végtelen mennyiségű ételt és italt a sorban állóknak. Legalább éhen és szomjan nem haltunk, míg várakoztunk.
Egy Mercedesszel sikerült bemennünk Frankfurtba. Több, mint 180-nal suhantunk, mikor már azon gondolkodtam, hogy szólok a sofőrnek, hogy hahó…
A szoba nagyon kényelmes volt… lágy fények, pihe-puha ágyhuzat, nagy ágy, törölközők, tusfürdők, egy olyan modern „okos”? zuhanyzó, aminél el kellett gondolkodnom, hogy hogyan működik :)
Vacsora mellé egy ingyen ital is járt. Végre megkóstolhattam a német sört és teljes megelégedéssel birtokba vettem a szobát :)
Folyt. köv.
Telekom székház, Darmstadt
Nem tehetek róla, mindenhol megtalál India :)
Az irodában ez az utazási prospektus állt.
Üzleti vacsora
"A" saláta :)
Ahol sajnáltam, hogy nincs nagyobb bőröndöm... :) 1.
2. :)
Reptéri környezet
A másik téma, amibe mindig belebotlok.. :)
Tanulság: nem jó, ha ilyen lát az ember lánya-fia, repülés előtt
És még pár ember ugyanezt megtanulta
A ZDF riportere mellettem ücsörgött, miközben a riportjának szövegét fogalmazta. Gyerekkoromban mit adtam volna ezért :)
A több csillag, mégis csak több csillag :)
Túlélőkészlet ala Lufthansa
Egy részlet csak a kávéknak, reggeli a hotelben :)
...illetve a teáknak <3
...és az "egészséges reggeli" részlet :)
Ma Németországban viharok voltak...
Igaz ez már más miatt, de szintén törölt járatok másnap is.
A hotel parkja... mennyei volt! :)
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
