Utazómacska

Akkor nézzük most meg ezt az országot banki, egészségügyi szektor és ügyfélszolgálat szempontjából is.

Ma reggel elindultam kórházba. (Nagyon remélem, hogy a ma reggeli volt életem legrosszabb Über élménye. A pasi binárisan vezetett, amit nagyon nem szeretek. A bináris vezetés nálam azt jelenti, hogy csak a féket és gázt ismeri. A kettő között nincs semmi! A gyomorműködésnek felettébb jót tesz. Ja, nem J)

Megkértem sofőrünket, hogy vezessen óvatosabban, mert a gyomrom nem szereti az ilyet. Azt válaszolta: rosszak az utak, az a baj. Hát, mivel malajalamul még mindig nem beszélek folyékonyan, sem választékosan nem feleltem. De azt gondoltam magamban: nem az utak a rosszak, hanem a te vezetési stílusod. Imádkoztam, légzőgyakorlatoztam, számoltam, bámultam a messzi tájat, rágóztam, vizet kortyolgattam, hogy a reggelim ne köszönjön vissza. Hála a jó Istennek, bennem maradt. De a legrosszabb értékelést adtam emberüknek Überen.

Miután egyeztettük az orvosokkal a napi tervet (ami napról napra változik) és 1.000 INR híján ma végre odaadtam a tanfolyam teljes díját… felhívtam Sujot, hogy ciki van! Nincs pénzem hazamenni. De tényleg! És most már legyenek szívesen tegyenek valamit, hogy hozzájuthassak a pénzemhez.

Felajánlottam pár lehetőséget, hogy hogyan juthatnék pénzhez, de végül saját megoldást választottak.

Ez pedig arról szólt, hogy menjek el Sujo munkahelyére, ott lehúzzuk a kártyámat és az összeg megérkezik majd a számlájukra, amit ő majd le tud venni. (Ha jól értettem.)

Gondoltam 1 óra alatt ez meglesz. Ebédszünet. Tökéletes erre!

Hívott Sujo, hogy megérkezett. Ismerős, légkondis kocsi, normálisan vezet, mi kellhet még J

Odaértünk a munkahelyére. Látszott, hogy, hogy is fogalmazzak: nem egyszerű fiúk dolgoznak ott.

Kiszálltunk a kocsiból és 12 fekete ruhás testőr kíséretében besétáltunk az irodába. Egy esővíz áztatta, gyönyörű „függő” kert fogadott. Bemutattak pár embernek. Ő Anikó a barátom, Magyarországról. Neki kell a kártyáját lehúzni.

Úgy éreztem magam, mint egy James Bond filmben J Kiderült a cég személyi védelemmel foglalkozik, illetve VIP embereket védelmére szakosodtak. Sujo kérdezte, hogy megengedem-e, hogy bemutasson a főnökének. Mondom, hát persze!

Ujjlenyomat olvasóval tudtunk bemenni az irodába. Burj Khalifa miniben, drága fa illetve egzotikus díszek, menő monitor, légkondi, amit csak egy luxus irodához el tud képzelni az ember. Csak a lőtt vad prémje hiányzott a falról :D

Büszke voltam magamra, hogy ilyen helyre kerültem J

Majd megbeszélték a tuti tervet, hogy itt nem lesz jó lehúzni a kártyát. Egy ismerős, akinek boltja van, eljön és az ő kártyaolvasójával majd el tudjuk intézni. Rendben.

Sujo megkérdezte, hogy akarok-e képet a kigyúrt vigyázó emberekkel? Kérdeztem, hogy ilyet lehet? :o Ha igen, akkor jóhogy! És így készült a becses kép, ahol a főnök és emberei vigyáznak rám :D

Mivel a nőknek külön női testőr jár… pont mögöttem egy nő áll ;)

Majd a szédítő meleg után megkínáltak teával, vízzel és miután már 1 órája várakoztunk, meginvitáltak ebédre is.

Végül majdnem 2 órás várakozás és millió telefonhívás után, amibe Rockey és szerintem fél Cochin is becsatlakozott, úgy döntöttünk, hogy marad az eredeti terv(em): utalok Rockey-nak.

Ami miatt végül úgy döntöttünk, hogy nem húzzuk le a kártyám az a 10%-os tranzakciós díj volt. 160.000Ft-nál ez meggyőző ellenérvnek számított.

Majd útban vissza a kórházom felé Sujo megkérdezte, hogy beugorhatunk- e egy másik kórházába, mert tegnap csináltak egy tetszet és már nagyon várja a leletét.

Besétáltunk a kórházba. Tiszta volt. Rendezett. Mindennek volt helye, tere, neve, pozíciója, osztályozása, sorrendje. Rövid útbaigazítás után megtaláltuk az osztályt, ahová az eredménye érkezett.

Vártunk kb. 15-20 percet, majd megkapta a leletet. Kérdeztem tőle, hogy és mennyit fizet betegbiztosításként?

Mondta, hogy a jelenlegi munkahelyén nem fizetnek, de egyébként az előző helyen fizették. A (ha jól értettem!) 1 napos, 160.000Ft-os ellátását pl. teljes mértékben állták.

Kérdezem ok, akkor mennyi volt a vérvétel és a gyógyszere? Mondta tételesen, hogy mi mennyi, a végösszeg 2000 Ft volt. Hm, mondom az jó. Mutatom, hogy nálunk mindez 8000Ft lenne.

Miután megkapta az eredményt, mondta, hogy bár az eredmény jó, de szeretne további vizsgálatot a radiológiáról. Menjünk időpontot kérni.

Ok. Két tök kedves nő fogadott minket, gyönyörű csokorral és a háttérben úszkáló halakkal.

Láttam, hogy valami nem stimmel. Kérdem mi történt? Mondta, hogy mivel holnap munkaszüneti nap, nem tudják fogadni. De mivel azt mondta, hogy nagyon fáj, elküldték közvetlen a radiológiára, hátha most azonnal meg tudják neki csinálni a vizsgálatot.

Moooooost?? Kérdeztem értetlenkedve.

„Igen, most. Mivel fáj. Ha nagyon fáj, akkor sürgős. Akkor pedig ma kell a vizsgálat.”

Hm, ok. Elmentünk, holnapra kapott időpontot. Mindezt kb. 2 perc leforgása alatt elintézte. A zabszeletem nem tudtam befejezni, mert az tovább tartott. Megkérdeztem Sujot, hogy ez a kórház mennyire számít 5*-osnak? Mondta, hogy jónak számít, de nem a legjobb.

A kocsiba visszamenve elmeséltem neki, hogy utazásom előtt találtak nálam valamit, amit még az út előtt ki akartak vizsgálni. Elküldtek a radiológiára. Ha állami úton akartam volna kivárni a soromat, 5 hónapot kellett volna várnom, a TB-t fizeti a cégem becsülettel. Így, hogy fizettem 200 eurót, 1 hét alatt sorrakerültem.

Sujo első reakciója: „De hát ez igazságtalan! Fizeted a TB-t! És úgy, hogy ennyit fizettél még egy hetet várnod is kellett??”

Nekem meg ez volt a reackióm… egy őszinte nevetés J

Mellék infó: időközben megfáztam és az ajurvéda kórházban kértem gyógyszert. Mondták, hogy melyiket választom: az ajurvédás készítményt vagy a nyugati gyógyszert. Mondtam, hogy amelyik olcsóbb.

Mondták, hogy nem tudják a nyugati mennyi, mert az az utca másik végén van, a gyógyszertárban. Ok, akkor essünk túl rajta, megveszem itt. Már láttam, hogy 800-1800-2500Ft-nak megfelelő összeget fognak mondani.

Kérdem mennyi lesz? Kérdik, mennyi kell? Mennyi? Hát, te vagy az orvos bakker :D mondtam a fiatal orvosnőnek.

„Ok, akkor 10 szem!’, válaszolta. És kivett 10 tablettát a dobozból és becsomagolva, számlával átadta.

80Ft volt… J és úgy tűnik használ! ;) (kop-kop)

A pénzügyi nehézségem története, csak, hogy érthetőbb legyen:

miután nem tudtam levenni pénzt, felhívtam a bankom, hogy mi a hiba oka, mit tudok csinálni?

Azt mondták, hogy a pay passos kártyákat 1 hónapja, egy hiba miatt, nem fogadják el EU-n kívül. Nem tudják mikorra lesz meg a javítás. Mivel szoftvertesztelő vagyok, megértem és nagyjából átlátom az ilyen szituációkat. A defekt priója alacsony… későbbi szállítással jön a hibás kód javítása. Ok.

Nagyszerű! (Megyek én még Dubajba, gondoltam…) És akkor hogyan tudok hozzájutni a pénzemhez, kérdem? Azt mondták, menjek be a helyi bankba és kérjem ki kézpénzként. Ok. Mennyibe fog ez fájni nekem? 5000Ft. Ok. És akkor ezt a bank majd ugye szépen jóváírja nekem? „Igen, hölgyem.”

Ok. És mi van, ha nem tudok levenni itteni bankból? Utalni tudok külföldi számlára? Igen. Nagyszerű! Megtudakoltam mennyi az utalási díj. Szerencséjük volt, mert nem mondtak nagy összeget.

Kérdem, hogy mi van, ha esetleg netbankon keresztül nem menne? (Néha megérzek dolgokat a jövővel kapcsolatban… J). Tudok telefonon át utalni? „Igen.”

Majd hazaértem és megkértem Rockey-t, hogy adja meg a banki adatait. Átutalom a pénzt.

Mobilos netbankon próbálkoztam, de sikertelenül. Felhívtam a bankom, hogy mizu?

Ja, mobilos netbankon ez a funkció nem elérhető. Legyen szíves visszamenni egy korábbi verzióra és számítógépen próbálja meg átutalni az összeget.

??? Itt, telefonban ezt nem tudnánk esetleg megejteni? A tranzakciós díj úgyis ugyanannyi… majdnem 5000Ft itt is…

Majd kért vagy 10 adatot Rockey bankjától.

(Mindeközben Rockey az indiai bank telefonos ügyfélszolgálatával beszélt, hogy megtudja a szükséges adatokat.

Ő kb. 10 perc alatt végzett. A hiányzó adatokat pedig közben a netről összeszedte.)

Mielőtt megadtam az összes szükséges adatot a tranzakcióhoz, közölte a bank, hogy INR-ben nem tudnak utalni, mivel nincs rá árfolyamuk. Választhatok: USD vagy euró.

Rockey mondta, hogy neki mindegy.

Ok, legyen USD. Az nemzetközileg menő. Miután kiválasztottam, közölte a bank, hogy de a Ft-USD átváltási költsége is engem terhel. Hát, nyilván… ki mást… hisz én vagyok az Ügyfél vagy mi.

Ok, Rockey amúgy is annyi mindent tett már értem, hogy nem számított most a tranzakciós és egyéb díj…

Röpke fél órás telefonbeszélgetés után, mielőtt rákattintott a tranzakció végére megkérdezte, hogy akarok-e róla bizonylatot. Mondom mennyibe kerül? 1250Ft. Kaphatom e-maiben, faxon vagy levélben… mivel nem szeretek drága e-maileket kapni, úgy voltam vele, kösz, de nem.

Ezek után eszembe jutott, hogy 2 nappal át kéne tetetnem a dubajba szóló repjegyem. Kérdem Rockey-t, hogy drága felhívni az indiai légitársaság ügyfélszolgálatát? „Nem.” És már tárcsázta a számot…

Kb. 15 perc telefonbeszélgetés után, kb. 10000Ft-ért átbookolták a jegyem…

Mindez Magyarországon, percenként 250Ft-ba kerülne és nem a repjegy árának ötödébe… utánaolvastam még az utazás előtt.

Így, miután ezt végigolvastátok, csak annyit kérnék: lehet, hogy eddig sokan Indiát egy elmaradott országnak gondoltátok.

Tény, hogy nem egy német gazdaság… nem is Svájc vagy Norvégia.

De valahogy a hatalmas káoszban mégis működnek, ráadásul olajozottan, olyan dolgok, amik Magyarországon, EU tagállamként sokkal nyögve-nyelősebben… vagy sehogy.

Itt, lenne mit tanulnunk tőlük, azt hiszem!

Köszönöm, hogy olvastok :)

A kórház bejárata

Váró

A virágos, halas, időpontkérős "jelenet" :)

Osztályok. Középen az ajurvéda :)

Friss szirmok és virágok a kórház egyik alapítójának/névadójának (?) szobra előtt.

Kommentár nélkül :)